olajszag

csak ha szét is szedted a mecsóidat

Használtautót, de honnan?

2018. március 27. 23:19 - Dombóvári Mihály

A megbízható forrás megtalálása legalább olyan fontos a használtautó vásárláskor, mint az autók ismerete. Nem szégyen ebben is külső segítséget hívni.

img_0950_resize.JPG

A használtautóvásárlás igen nagy figyelmet igénylő, összetett folyamat. A tökéletes vásárlónak ismernie kellene az autótípusokat, hogy tudja mely modell az, ami az igényeit kielégítheti. Ugyanígy ismernie kellene az értékvesztés dinamikáját, hogy meg tudja ítélni, hogy pénzügyi szempontból egy autó ára mennyire jó ajánlat. Továbbá bírnia kéne kiterjedt szerviztapasztalattal, hogy felmérhesse egy adott autótípus karbantartási igényét, egyrészt, hogy ellenőrizhesse a pillanatnyi állapotát, másrészt, hogy felbecsülhesse mennyit kér majd az adott jármű üzemeltetése.

Be kell látnunk, hogy nem minden használtautó vásárló olyan ember, mint a fent leírt tökéletes vásárló. Sőt a többségünk nem az. Ez pedig azért is baj, mert nem csak a járművet kell tudni megítélni a keresés során, de bizony a járművet áruba bocsátót is, legyen az akár magánember, akár cég. Ez pedig szinte egy nyomozó embertípust igényel. Az állítást visszaigazolandó elég megtekintenünk a magyar használtautópiacon uralkodó állapotokat, így például a hirdetéskultúrát is. Miként a Totalcar korábbi cikkében megjelent, az autó valós állapota a legritkább esetben van átfedésben a hirdetésekben beállított állapottal.

passat_euro4_1.PNG

A németekben sokszor jobban bízunk hirdetés tekintetében

 

Persze nem mindenki rosszhiszemű: egyszerűen van egy hazugsággépezet, ami beindult, és a vásárlói vágyakat ígéretek formájában igyekszik megjeleníteni. Aki ebbe a játékba nem megy bele, annak a hirdetésére egyszerűen nem is jelentkeznek a vásárlójelöltek, mert a gyakorlott autóeladók a hamis állapotjellemzéssel „levadásszák” a vásárlókat. Persze ennek is van egy háttere, mert míg a tényleges magáneladók gyakorta egyáltalán nem készítik fel az autójukat az eladásra, például kitakarítatlanul árulják (ezzel elriasztva a vevőjelölteket) addig a becsületes autókereskedőktől a kevésbé korrekt nepperekig alapelv, hogy az autót alaposan kitakarítva kínálják eladásra, ami mindenképpen jó benyomást kelt.

img_0847_resize.JPG

Nem véletlenül takarítják rendesen az autókereskedők a portékát

 

Egyszerű pszichológia ez, két ugyanolyan állapotú kocsi közül választva a vásárlójelölt a tiszta mellett dönt, akkor is, ha drágább. És akkor még nem beszéltünk a műszaki állapotról: a magáneladók jóhiszeműen is kínálhatnak eladásra rossz autót jóként, egyszerűen azért, mert nem értve az autóhoz maguk előtt sem tisztázott a kocsi hibája. Az ügyeskedő kereskedők pedig ismerhetik a hibát, hiszen értenek a kocsikhoz, de nem vallják azt be, mert úgy nem vennék meg a portékájukat. De legalább a magáneladó tud beszélni a kocsi előéletéről, a nepper pedig vagy nem tud, vagy nem is akar.

Így igen nehéz vásárlóként eldönteni, hogy akár magáneladó, akár kereskedő szava mennyire fedi a valóságot, akarva vagy akaratlanul. És mivel nagy értékű adás-vétel a cél, bizony a bizonytalanra nagy kockázat vásárolni. Innen jön a következő gondolat, olyan használtautó forrást találni, amely mentes a hazugságtól.

Ilyenkor szokott első mentőötletként felmerülni a márkakereskedés, illetve a márkázott nagy autókereskedések gondolata. Lehet igazunk, de mindkettőben erősen a profit termelése a cél, tehát feltételezhetjük, hogy egy kis tényferdítés és ármaximalizálás belefér a gyakorlatukba. Valamint az állapotfelmérést is maguknak készítik, ami így egy kicsit veszít a hitelességéből – mint kiderül a Totalcar másik cikksorozatából, amely az AAA kereskedés minimum szemöldökfelhúzást érdemlő adás-vételi kulturáját mutatja be, pontosabban annak az árnyoldalait.

Mi lehet a következő gondolat? Mozduljunk olyan irányba, ahol nem a használtautó eladás a fő profil, hanem valamiféle melléküzletág. Mint a nagy állami szervezetek vagy cégek, amelyek flottacserénél jelenthetnek lehetőséget a vásárlásra. Itt már az ármaximalizálást kiüthetjük, viszont ezekhez a kocsikhoz nehéz hozzáférni, egyrészt a kereskedők sokkal jobb információs rendszerük által lehalásszák a készletet, másrészt a legjobb vételeket általában a korábbi használók, vagy a belső körök vásárolják meg.

vitarak_allami.jpg

Frissen átadott honvédségi Vitarák. Egyszer használtak lesznek, de nagyon

 

Mi a helyzet a cégautók világával? Érdekes lehetőség, de ez sem olyan egyszerű. A cégek rendszerint nem maguk kezelik a flottáikat, nagyon ritka, hogy saját erőből intézzék a kifutott autók eladását. Ha az autóik a saját tulajdonukban vannak, akkor rendszerint a cserénél beszámíttatják azokat az újak árába, így a cégautók egy része a márkakereskedések udvarára kerül. Ez két dolgot jelent, egyrészt az ár magasabb, másrészt az információs háttér szegényedik: végre így már lehet bízni a szervizkönyben, de az nem tudható ki- és mire használta az autót, hiszen nem mindegy, hogy az éppen adott 125 000 km-t a kocsi nagyrészt autópályán, vagy városi futárként teljesítette.

Érdemes még tovább gondolkozni a forráskérdésen. A multicégek szinte mind, de egyre több állami szervezet, sőt a hazai kis- és közepes vállalkozások is egyre növekvő arányban fordulnak a mobilitásigényük kielégítésére olyan flottafenntartó cégekhez, amelyektől operatív lízing formájában, egyszerűen fogalmazva adott időre autót bérelnek. A kocsi nem is kerül az igénybevevő tulajdonába, mindvégig a flottafenntartóé marad, és rendszerint ő végzi a járművek szervizelését, karbantartási munkáit is. Ez azért jó a használtautót kereső szempontjából, mert flottás cégek számára az autó a termelőeszköz, jó állapotban kell tartaniuk, hogy mindig rendelkezésre álljon és hogy őrizze az értékét, tehát jó állapotban élje meg a lízing szerződésben aláírt időszak végét – ami ma átlagosan egytől öt évig terjed.

img_0825_resize.JPG

Felső- és középvezetői ex-cégautók

 

Ezen cégautók futásteljesítménye ritkán lépi túl a 200 000 km-t, ugyanis akkor már nehezen kiszámítható a karbantartási igényük, általában előbb cserélik őket. Ez pedig azért jó hír, mert kizárható az „óratekerés” veszélye, ami a szabadpiacon sajnos még ma is jellegzetes megtévesztő módszer. Igen, de jön a jogos kérdés, miként lehet hozzáférni ilyen autókhoz?

Már jó 10 éve kiemelten foglalkozom a cégautók világával, és rendre visszapattantam, ha azt firtattam, miként lehetne egyszerű magánvásárlónak ilyet vennie. Az autók egy részét ugyanis a kocsit addig használó megvásárolhatja, és gyakorta meg is teszi. Jó, de marad még bőven! Igen ám, de ezeket pedig árveréses rendszerben, általában csomagértékesítésben adják el regisztrált használtautó kereskedéseknek vagy használtautóval is foglalkozó márkakereskedéseknek. Jó üzlet ez az utóbbiaknak, mert egy-két nehezebben eladható típus is kerül egy-egy csomagba, viszont összértékben a piaci ár alatt vásárolhatnak megbízható szerviztörténetű, normális futásteljesítményű autókat, amelyeket, mivel erős rájuk a kereslet a piacon, így jó áron adhatnak tovább.

Tehát megint a korláton kívül rekedünk? Lehet, hogy nem. Mert most repedezik a jég, eljött a pillanat, hogy a flottafenntartók már stabilan állnak a lábukon, józanul áttekinthetik a piacot, tudnak előre tervezni, így a józan üzleti érdekből a használtautók közvetlen értékesítésében is fantáziát látnak. Hiszen, ha maguk értékesítik a kifutott kocsikat, akkor a kereskedői haszonszeletet magukénak tudva magasabb maradványértéke lesz az autóknak, így jobban prosperál a cég.

img_0864_resize_1.JPG

A legnagyobb értékű budaörsi ex-cégautó egy beosztott Forddal a jobbján

 

Kíváncsi voltam egy ilyen telepre és kínálatra: nincs még sok. Sőt, egy kézen bőven megszámolhatóak. Kényelmes közelségben a Business Lease holland tulajdonú flottakezelő Budaörsi úti telepe volt, így odamentem. Ottjártamkor úgy nyolcvan százalékos feltöltöttségű volt a telep, és pár számomra kevésbé érdekes portéka is kellette magát: konkrétan teherautók. De nem azok miatt mentem. A hat sorból az első ötben voltak kocsik, a helyieket kérdezve kiderült, hogy néha a közlekedő utakon is állnak, ha nagyobb flottát cserélnek a partnereik.

Néhány kocsin nem volt ártábla, mint kiderült azok kereskedői értékesítésre mennek: a válogatás alapja, hogy vagy nehezebben eladhatónak minősítik (küzdjön vele más), vagy az állapotuk nem felel meg a cég arculatának: kicsit leharcoltabbakat nem vesznek a nevükre. Az autók maximum négy évesek, mindnek a flottakezelő volt az első tulajdonosa.

img_0828_resize.JPG

Fontos az ártábla, ha nincs azt is jelzi, hogy a kocsi közvetlenül nem eladó

 

A magyarországi autóparkhoz képest fiatal használtautókínálat az árszintet is behatárolja, hogy kinek érdemes ide, vagy ilyen jellegű, flottakezelő által üzemeltetett telephelyre benéznie. Egyik legolcsóbbként 2,5 millió forintért Skoda Rapidot vehettem volna, legdrágábbként BMW 5-öst 16 millióért. De a kínálat gerince 4 és 7 millió közötti. Bár ez egy pillanatnyi állapot volt, de úgy gondolom általában véve jellemző árszintek, hiszen jól reprezentálta a kedvelt cégautó modellmixet.

img_0944_resize.JPG

A Rapid volt a legolcsóbb darab a kínálatban

 

És akkor mit vehettem volna? Ami személyesen nekem tetszett, az két darab Audi A4 volt, az egyik 1.8 TFSI, a másik 2.0 TFSI, én a kisebbre szavaztam volna. Jó színben, szimpatikus felszereltséggel kellették magukat. Kiasutóból az említett Rapidon kívül mást nem láttam, a zöm alsó-közép, és középkategóriás autó volt. Skoda Octavia, Ford Escort, Ford Mondeo a java, és néhány francia autó, elsősorban Renault Mégane. Ilyenekből a kérdezősködésem szerint mindig van választék.

img_0925_resize.JPG

Az Audi A4-et gurítottam volna ki a leginkább, de ez ízlésfüggő

 

Prémium típusokból az Audikon felül BMW 3-as és 5-ös, Mercedes E és C osztály, valamint Volvo modellek a leggyakoribb vendégek. A korábban említett árkategóriák felsőbb részében helyezkednek el az érték tekintetében. Családi autók annyira bukkannak fel, amennyire jellemzőek a cégautók között: ott jártamkor Renault Espace és Ford Galaxy volt a két lehetőség.  Kérdéseimre az értékesítők még elmesélték, hogy beesnek különleges modellek is, mint MINI Cooper S, vagy Jeep Wrangler, de adtak el elektromos autókat is. Viszont az ilyesmi ritka vendég, hiszen a cégflottákban is alig akad belőlük.

img_0881_resize.JPG

Ritkaság a különlege autó a céges flottákban, de le lehet vadászni egyet-egyet

 

Biztos, hogy nem itt lehet megkapni a korban azonos típusú autók közül a legolcsóbbat, erre nem érdemes számítani. Az mindig is az import használtautók közül kerül elő. Ellenben azokkal szemben itt a felárban amit megfizet a vásárló, hogy a kilométerszámláló valóságot mutat, és a szerviztörténet is ismert, ezt pedig kevés más jellegű autókereskedést tudja felmutatni, még a márkaszervizek vagy márkázott használtautókereskedések sem, hiszen azok nem tulajdonosai a használat alatt a kínálatukban lévő autóknak, nem ők üzemeltették, így teljes biztonsággal nem tudhatják minden autó szerviz- és használati múltját. Ezt az előnyt kell itt megfizetni, viszont ez egy jelentős dolog, amit mindenki tud értékelni, aki vásárolt már használtautót.

img_0838_resize.JPG

 Már adtak el elektromos autókat is, mint a Nissan Leaf és a Citroen C-Zero

img_0820_resize.JPG

 Miként Audiból úgy Merciből is kettő várta a sorsát

img_0841_resize.JPG

 Családinak ott volt a Ford Galaxy és egy Renault Espace

img_0885_resize.JPG

 A Renault Mégane se ritka vendég: ez kicsit leharcolt volt, így csak csomagban adták (a leharcoltság itt pár parkolási nyomot jelent)

img_0942_resize.JPG

A Ford Focus és a Skoda Octavia mint a két legnépszerűbb kompakt cégautó több példányban is kínálta magát a telepen
9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://olajszag.blog.hu/api/trackback/id/tr2313784676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2018.03.29. 04:54:41

jó cikk, köszönjük. hátha egyszer majd tisztul a piac.

bontottcsirke 2018.03.29. 06:48:03

Én veszek egy új Suzukit, annak nem volt 16 gazdája és nem életútja felén van ennyi pénzért.

Brix 2018.03.29. 10:09:11

Lehajtott , szar flottaautót biztos nem vennék. Különösen németet vagy francát, dízel vagy benzines turbó motorral, 200 ezer feletti futásteljesítménnyel...Amit , és ahol érdemes vásárolni: minél nyugatabbra Európában , régebbi , olcsó fenntartású, láncos vezérlésű , japánt benzinest ( csak a rozsdára kell figyelni...) vagy ha nagyobb a keret, akkor Toyota Priust... Előbb-utóbb mindenki rájön ezekre a kézenfekvő igazságokra, addig lehet próbálkozni lehajtott , német csődtömeg autókkal...

kamor 2018.03.30. 06:38:08

Csatlakozom az előttem szólókhoz, soha nem kéne céges autó mert azokból a szart is kihajtják, hiszen nem az övék. Ja és főleg nem vacak német prémiumokat mert az ember gatyája is rámegy a szervízre.

Dombóvári Mihály 2018.03.30. 15:00:52

A céges autókat is emberek vezetik: tehát van aki hajtja, üti vágja, és van aki vigyáz rá. Nem lehet általánosítani. Az autók lecserélésének az ideje rendszerint szerződésbe meghatározott, ma már inkább időtartamra szól, 2-3-4 évre. Ha akkor az adott kocsiban (mert pl. irodai dolgozó kapta juttatásként) 70 000 km van, akkor annyival adják le, és ha futár-, vagy ügynökautó volt, és 180 000 km van benne, akkor annyival kerül eladásra. Tehát van elhanyagolt, és megőrzött cégautó, ugyanúgy mint a magánautó-piacon.

Erdei osonó 2018.03.30. 21:55:01

@kamor: Nem kioktatásnak szánom, csak ilyet általában az szokott mondani akinek fogalma sincs arról hogy mit jelent cégautót kapni.
Egy nagy gázipari cégnél dolgozom fizikai dolgozóként (értsd: munkásruhában, nem pedig íróasztal mögött) ahol kb. 18 éve használok cégautót kb. 6-8 kollégámmal megosztva. (többnyire kombi Astra,Golf,Octavia,Passat,Caddy,Combo)
Általában futásteljesítménytől és kortól függően 100-150e km és max. 4-5 éves korig hagyja kint a lízingcég, aztán le kell adni és mehetünk az újért.
Vannak személyi használatra kiadottak is, azt mindig ugyanaz a személy vezeti. (középvezetők)
Szerinted nekünk milyen feltételekkel van átadva az autó, azt csinálunk vele amit akarunk? Szerinted mi egy széthajtott, elhanyagolt patkányfészekkel szeretünk járni, mert hát úgysem a miénk és majd lesz másik?
Egyrészt a feletteseink és a flottakezelő is elvárják hogy vigyázzunk a vasra és rendben tartsuk, ehhez adott a rendszeres (márka)szerviz látogatás, mosás-takarítás, csak el kell vinnünk és leadni, még pénzünkbe sem kerül.
Egyáltalán nem mindegy hogy milyen állapotban lesz leadva, ha leszolgálta nálunk az idejét, mennyi lesz az akkori visszavételi értéke. És ez a többezres céges flottában mindenkire vonatkozik, aki cégautóra jogosult.
Az autók mikor leadjuk őket tiszták, sérülésmentesek, műszakilag is nagyon jó állapotban vannak, magamnak is gondolkodás nélkül megvenném ha szükségem lenne rá.
Persze lehet hogy pl. a Pici és Társa Bt. 1db szakadt Dacia Loganja mint cégautó nem ilyen elvárások szerint van használva, de nem ez a jellemző.

Zsozsó01 2018.04.01. 08:35:14

Mi 234 ezer km-rel vettük a Golfunkat egy vidéki mezőgazdasági cég flottájából, most 300-nál jár, kopó alkatrészeken kívül semmi baja nem volt még, belülről csak a váltógombon látszik fényesedés, ezt leszámítva vissza lehetne tekerni 100 ezret futottra... Persze nem ér fel egy olcsóbb, nyugati, használt, láncos vezérlésű japán benzinessel, ami rozsdamentes és biztosan sokkal jobb a töréstesztje és a beltere minősége is, de nekünk hülyéknek jó lesz még egy darabig :)

dhrbikes 2018.04.01. 16:47:32

@Brix: ja, kézenfekvő igazság, hogy gariidőn belül is tudnak rozsdásodni, simán megvenném magamnak :) Maradjunk annyiban, hogy ezek a te szempontjaid, én nem rozsdásodó kasznis, szíjas vezérlésűt veszek, amiben százezrenként vezérműszettet cseréltetek, minden más meg szükség esetén javítható.

histar007 2018.04.01. 16:59:12

Szerintem az autóhasználat habitus kérdése. Céges autóval járok és nem tiprom jobban mintha a sajátomat hajtanám. A tapasztalt inkább az, hogy pár kollégának leginkább semmilyen autót nem kellene a keze ügyébe adni, mert nem tudnak rendesen vezetni. A saját autóját is ugyanilyen bénán vezetné.
Nálunk a cégnél háromféle autó létezik a flottában. A pozícióhoz, juttatásként járó, a munkakör miatt szükséges és kulcsos.
A pozihoz járó autó áltában bőven keveset fut, mivel csak munkábajáráshoz és egyéb privát célokra használják. Ha nem messziről jár az illető évi 10-15ezer km-nél több nem jön össze. 4-5 év után pedig csere, így akár egy 100ezret se futott autókról beszélünk.
A munkakörhöz járó már többet fut az értékesítők alatt. A vidéki simán beleteker évi 50ezret is, de a budapestiek már jóval kevesebbet. A policy alapvetően titja az egymás közti autócserét, így általában 1 autónak 1 gazdája van. Fontos, hogy az autó mindig használható legyen, így általában nem üti-vágja senki. Ha szervizelni kell, akkor van csereautó, de szívás az egész, így ha lehet elkerüljük. Ha meg szándékosság áll fenn, akkor még akár fizethet is a hanyag kolléga, így inkább jobb vigyázni.
A kulcsos az kap. Általában olyan vezeti, akinek nem jár autó, közös ló, túrós hát. Ez egy ilyen műfaj.

Amúgy az autó visszaadáskor kőkemény levonások vannak az állapot miatt, inkább arra ösztönzik a használó céget, hogy csináltassa meg a kasztni hibákat. Az elhasználódás inkább a beltérben jelentkezik a vezetőhely környéke leginkább érintett. Akinek nincs gyereke, annak lehet hogy senki sem ült még a hátsó ülésén. Amúgy az autókat rendszeresen takaríttatnunk kell. Megintcsak igaz, hogy amit az ember sajtájaként használ évekig, arra jó esetben úgy is vigyáz. A km állást minden hónapban le kell adni, így külön is figyelmeztetnek, hogy mikor esedékes a kötelező szervíz.
A márkaszervízek közül is csak a lízingcég által meghatározotthoz lehet vinni az autót, gondolom azok inkább a jobbak.

Amúgy szerintem egy autót nem olyan könnyű széthajtani, ha néhány apróságra odafigyel az ember: hidegen nem kell tiltatni, nem kell túl alacsony és túl magas fordulaton használni, a turbót illik visszahűteni. A többi karbantartást meg megkapja az autó amúgy is.

Az opció a végén mindenki számára adott, hogy megvegye az autót, így akinek ilyen tervei vannak, az általában úgy is használja. Persze ha túl drágára jön ki, akkor egy jó autó kerül a piacra.

Remélem sikerült árnyalni a képet.