Azt az örömteli hírt olvastam, hogy tavaly a gépjármű kötelező felelősség biztosítások (továbbiakban kfgb) utáni biztosítói bevételek 130,5 milliárd forintra ugrottak. Hopp! Így. Na és jöhetnek a nagy számok. 4,85 millió élő kfgb szerződés van a Mabisz (Magyar Biztosítók Szövetsége) szerint, ez a szám tavaly majdnem 260 000-rel nőtt. Tehát ennyi újabb járműre kötöttek biztosítást.
Az egyik kocsi éves díjbefizetést igazoló postai szelvénye: ez a kisebb, gyengébb, nagyobb díjjal
De erre legfeljebb csodálkozok: nahát ennyi újabb autót vettek használatba az emberek-cégek? Amin akadtam az egy másik szám: A kfgb átlagdíjak 17 százalékkal emelkedtek! Egy év alatt. És itt jött a vissza- és továbbgondolás. Mert mindnyájan emékszünk rá, hogy a kfgb múltba vesző bevezetésekor megismertük a váltási időszak, meg biztosítási év nevű szavakat. Azért ismertük meg, mert, ha jól emlékszem, bármikor is indult egy biztosítás, januárban vagy szeptemberben, biztosítót váltani, tehát felmondani a régit, kötni újat, az autó elidegenítésének esetét kivéve csak november folyamán 30 napig lehetett. Tehát akkor volt lehetőség spórolni, vagy ,megszabadulni az épp akár egyéb okból rossznak tekintett biztosítótól.
Erre a piac és az autósok is rágerjedtek, minden ősz végén ment a nagy csata az autósokért, ami elég erős piaci versenyt gerjesztett. És hát vélhetően ez nem nagyon tetszett a nagy társaságoknak, mert a temérdek bevételüket (és most hagyjuk az adózás utáni kamu dumát, mert a pénz eltüntetésére jó pár profi könyvelőnek-ügyvédnek van ötlete minél magasabb szinten, annál inkább) is kevésnek tartották. Profit maximalizálás itt is a jelszó.
Tehát amellett, hogy a kárkifizetéseknél a lehető legvékonyabban fog a ceruza, hogy a kárfelvételeknél megy az okoskodás, hogy ittas vezető által okozott baleset esetén kibújnának a kártérítés alól (könyörgöm, ezért felelősség biztosítás a neve a dolognak, ha piás okozta, akkor a piássága a kockázat, ez is statisztikailag vezetett baleseti ok, nem ufó esik az égből). Szóval mindemellett úgy vélték, hogy szűk a gatya, nem tudnak díjat emelni.
Így tehát bő húsz év novemberi váltogatás után, eljött az idő, hogy a kfgb-t szabályozó törvényt módosítsák (úgy emlékszem 2010 volt ez az év). És a módosítás egyik eleme lett, hogy a fix váltási időszak dolgot kivezették, és jött az évfordulós váltás, tehát a megkötés hónapjában lehet újrakötni, tehát ha márciusban kötötték, akkor egy év után a következő márciusban, majd a következőben, és így tovább az autó eladásáig, illetve üzembentartó változásig.
Ekképp egyén függő lett a váltás. Emiatt elmaradt a novemberi dömping, hiszen eltűnt az autósok részéről a váltási igény, amelyre a kampányidőszakban a sajtó is felhívta a figyelmet. Hiszen ki figyeli remegő kézzel, hogy mikor fordul a biztosítási év a kocsija kapcsán? Száz és ezer fontosabb dolog is van. Emiatt ma jóval alacsonyabb az évközben az autó értékesítése nélküli kfgb-váltó szerződőfél. Az úgynevezett naptári váltók, tehát akik beleragadtak novemberbe (nem cseréltek kocsit az új szabályozás óta), 2014-ben még 246 ezren voltak, tavaly már csak 120 ezren.
Ej de szép számok! Az olvasás mindig veszélyekkel jár, bármikor bemérgesedhet az ember
Amint elmúlt a biztosítók feje fölül a váltási időszak kényszerversenyének vihara. Elkezdhették emelni a díjakat is, és el is kezdték. Mondjuk a novemberi korszakban is próbáltak manőverezni, például azzal, hogy aki nem váltott, annak bizony jól feltolták ugyanarra az autóra a díjat a bonus-malus besorolástól függetlenül. Ez is hajtotta az autósokat a váltásra. Meg voltak apróbetűs részek, például olyan, hogy baleset esetén azonnal díjat lehessen emelni, a biztosító így nem várta meg az évfordulót, amikortól érvényesíthette volna a bonus-malus besorolás negatív változását – persze azt is érvényesítette utóbb, de elébe ment a dolgoknak.
Így most egy olyan helyzetbe csöppent az autós társadalom, hogy a baleseti adótól függetlenül is szépen, stabilan növekednek a biztosítási díjak. Az éves váltás inkább a szinten tartásra ad lehetőséget. A nem váltók helyzete annyiban javult, hogy az ő áremelkedésük nem olyan pofátlan, mint a novemberi időkben volt, de azért emelkedik szépen. 2015-ben átlag 8,6 százalékos volt az emelés, mint említettem tavaly 17 százalékos. Persze ez függ az autótól, embertől, váltástól, mert a biztosítóváltogatók átlagdíja 4 százalékkal nőtt, aki meg bénán bentragad, annak 20 százalékkal.
Ez meg itt a nagyobb-erősebb díja. Két évig elhanyagoltam a váltást, negyven felé jártam. Ne bambuljátok be, váltsatok, sok kicsi sokra megy! De néha nem kicsi
De bárhogyan is nézem, szorzom, elemzem, még, ha csak ilyen kocsmabeszélgetés szinten is, az derül ki a végén, hogy többet fizetünk, és ezt a biztosítótársaságok számára örömteli bevétel is alátámasztja. És az is, hogy 2016 végére a baleseti adó nélküli kfgb átlagdíj elérte a 28 000 Ft-ot (éves díj), emlékszem tizenezres csekkekre is, a nem is olyan távoli múltban – és esetleg rosszabb bonus-malus besorolással. És bizony, ha a biztosítók bevétele és még a bevallott profitja is nő, akkor nem infláció követő az áremelés. Még akkor sem, ha az ügyesebb gazdálkodás is segíti a profit növekedést, bár tartok tőle, hogy az „ügyesebb” megoldások nem feltétlenül a kárvallottak elégedettségi szintjének a növelésére irányultak.