Autóm, egy Volkswagen Passat B5,5 az egyik legkedveltebb használt importdarab, és mikor egy hónapja eldöntöttem, hogy mégsem váltom le, elindítottam egy kondicionáló programot. Hogy jobban érezzük magunkat benne.
Csak röviden: a piacot mindig figyelem, nagyjából tudom mi fér a keretbe, mi van a látóteremben. Azt is tudom, hogy most se vagyok messze a lehetőségekben a meder aljától, így szerencse is jócskán kell a sikeres autóváltáshoz. Kábé megnéztem mennyiért menne el a kocsi. És megnéztem mennyibe lenne egy tényleg előrelépést jelentő típus, ami vagy generációs váltást, vagy komolyabb képesség váltást jelentene. Legalább az ár duplája kéne és sokkal előrébb nem jutnék. A csereprogram így offolva, toljuk ki a szolgálati időt még egy vizsgaciklusig.
Azért is döntöttem így, mert autóm az azonos korú-árszintű-kategóriájú merítésből nem szégyellnivaló. Nincs széttaposva, se műszakilag, se belül, karbantartott, rozsdának nyoma sincs, 16 éves kora és 260e km-t meghaladó futásteljesítménye ellenére például még gyári a kipufogórendszere is. Korábbi öreg vasaimnál ilyenről szó sem volt. És mégiscsak a szerethető 1.8 benzines turbó hajtja – és hogy remegek-e, hogy szétmegy a turbó? Minden turbós ember gondolatában ott van a lehetőség, de ugyanennyi erővel más is szétmehet, csak egy gépről beszélünk.
Azért zárójelben és a félrevezetések elkerülése végett hozzátenném, hogy helyzetem autós szempontból kivételezett. Hiszen autós újságíróként az engem nagyon érdeklő (és néha a nem érdeklő) autókba beülhetek, használhatom őket több-kevesebb ideig, kábé 35 milliós max. értékig. Ez nagyban csökkenti az autózás kedvelése okán támadó autóváltási igény kényszerét. Mert így nincs ilyenem. Ebben nem vagyok átlagautós.
Na a lényeg: kész lett a lista, és nekiálltam felszámolni a zavaró neuralgikus pontokat a kocsin, kívül-belül-szerkezetileg egyaránt. Amit rendbe kell hozni kívülről: megrágott lökhárítórácsok (megnéztem nyáron két falusi árkot és ez megviselte őket), jobb első ködlámpa repedt, fényszórók mattultak, géptető kőfelvert (mosás után kiabál, hogy mennyire), kell egy full polír, hiányzik egy emelőpont takaró műanyag. Alulról alvázvédelem javítás (az árkok és a korábbi ültetés miatt). Műszakilag csak a bal hátsó fék szorul(t) – már kész van.
Belül: törött műanyagok pótlása, kesztyűtartó nyitó ami nagyon ronda. Rendbe kell tenni a lógó ajtókárpitokat, kell egy kultúr-szőnyegkészlet az igénytelen gumik helyett, be kéne már tenni a rendes hangszórókat a gyári kopogók helyett, meg valamit kell kezdeni a fejegységgel, mert a kocsi megvásárlásakor fellelkesültem, hogy kazis magnó van benne annyi év után, előtúrtam a kazettákat, sőt egy egész nosztalgikus hullámot indított el bennem technikailag és zeneileg is (bakelit lemezvásárlások, kazettatok leporolás). Most már viszont felzárkóznék, legalább 2010-ig, vagy 2014-ig technikailag- és zenehallgatáshoz-adathordozásban.
Szóval felvázoltam egy legalább kétkilós programot. Lássuk hogy megy. Kezdjük az alkatrészvadászattal, amire jó alap a Facebook. Ma ott történik a mókolás java, tehát csatlakoztam Passat B 5.5 alkatrész-adok-veszek oldalhoz. És bejutottam a Kánaánba. Mintha minden második vidéki udvarban Passatokat bontanának. De legfőképpen dízelt. Meg angol autókat, ami több csapdát is rejt. A lényeg, hogy résen kell lenni. Szinte non-stop figyelem a felhozatalt, és így másfél hét után levadásztam két fényszórót. Fekete hátlapos, Depo-gyártmányú hülyegyerek-lámpát, pont nekem való, az vagyok.
Úgy vélem megfiatalítja az autót. Már a lámpapolír is javított mindig éppen 5 évet, de ez többet fog. Pont a kétezres évek második felében jöttek a gyári fekete betétes fényszórók, és az eladó srác tényleg szép állapotúakat rakott fel. El is hozta Budapestre, mert a személyes átvétel híve vagyok. Úgy nincs később nyűgösködés. Jó arc volt, kamionnal jött, én meg Audi Q7 e-tronnal mentem. Jó volt az összhatás. 25 ezerért adta a lámpákat.
Berámoltam a csomagtartóba, ott hordoztam másfél hetet, mire elmentem szerelőimhez. Mert otthon sajnos nem tudok szerelni, csak autóbeálló van, de áram nincs ott, a szerszámokat is jó 80 méterre el kell cipelni, és a Passat fényszórócseréhez le kell kapni a lököst is. Hidegben. Öreg vagyok ehhez. 20 évesen simán, rosszabb szituban is kérdés nélkül. Most beszélgetek és fotózok közbe. Ha lenne fűtött garázsom megcsinálnám, áthívnám barátomat, úgy, legyen fiús a délután.
Szóval Budakalászon Istvánkó Károly szervizében (övék a Retro Múzeum Szentendrén!) Peti szét is kapta a kocsi orrát. Géptető fel, útban lévő műanyagok ki, lámparögzítő ki, haspajzs leenged, lökhárító rögzítők old, lökhárító elölre lehúz, óvatosan rongyokra félretéve ne karcolódjon a fényezett része. Ki a régi lámpák, az újak berakás előtt lepróbálva. Mivel ezek a Depo lámpák részben angyalszemesek, amit inkább elfogadok, mint kompromisszumot a fekete design-ért, azok a karikák a helyzetjelzők. Azért döntöttem mellettük, mert nem teljes körök, csak körcikkelyek, tehát nem totál éndzsölájsz, hanem inkább mai modernista, hajaz például a Touranok szögletes alulról u-betűk ledes huncutságára. De a Depo nem ledes, hanem, elárulom, pedig olyan cinkes kissé: műszerfalizzók csapatával van megoldva a félkörök fényellátása. ÚÚÚ.
Persze a java kiégett. Igazi nőgyógyász-zongorista kézzel Peti kicserélgette, áldom a türelmét. Majd lámpa be, újabb lepróbálás, kocsi összerakás, fényszóró-beállítás. És kész a kocsi. Olyan más lett a tekintete. Fiatalabb, fiúsabb. Tetszik. És mivel nem matt és nem karcos a bura, így még látni is vele, pedig vélhetően nem éri el a gyári Hella minőséget gyártáspontosság-anyaghasználat tekintetében. De ez a gyári minőség már csak a jobb fényszórómra volt igaz, a bal utángyártott volt, és jobban világított mert a jobb már eléggé elöregedett és nem csak kívül mattult, az anyaga is sárgult és belülről is megfáradt, nyelte a fényt.
Polírozások után a régi lámpák csilivilik voltak úgy két hétig, két hónapig még átlagos, majd visszasüllyedtek a nem látok velük, öreg kredenc az autó világba. Na, egyébként van a Depo lámpákban E-jel, így vizsgaképesnek ítéltem. (Remélem bejegyzett vizsgaügynökként nem tévedtem.) Tehát eladom a régieket. Úgy láttam elég pörgős portéka a Passat-fényszóró. A kész munkáról nincs fotó, mert június óta nem volt a kocsi lemosva, és ráadásul elindult a motorháztető-fényezés projekt, amelynek első lépéseként rozsdagyilkossal kezeltük a kőfelverődéseket, ami által a kék fényezés teli van hintve szürke pöttyökkel. Elég hmmm a kinézet így! De egy szebb jövőért vállalom, és ahogy Mike mondogatja az „Autókereskedőkben”, jó érzés, ha újra megmentünk egy autót a lepukkanástól, és még jobb érzés, ha az az autó történetesen az enyém.
