Hosszú sztori ez már. Még az ősidőkben használtam először négyévszakos gumit, egy németből hozott Citroen AX viselt Good Year Vector abroncsokat. Rajta maradt, mert hát nem egy testsúlyos erőgépről volt szó. És a használat kilométerei alatt bizonyított is, jó volt télen, nem csúszott, nem esetlenkedett, nyáron annyi volt a nyűgje, hogy a hajtós kanyarokban csikorgott mint régen a Stomil a Ladán a Börzsönyben (de nem sodródott).
Ez kellemes meglepetés volt az után, hogy korábban Debica négyévszakosba futottam bele, amit gyorsan megvásároltam vizsga előtt az Audimra. Igazi teszkós lépés volt, ott is vettem, mindegy volt csak olcsó legyen – és akkoriban, ’98 körül, tesztautókon találkoztam a Debica Vivo nevű nyári gumival, ami meglepően jó volt, ezért hittem el, hogy a Debica Navigator is az lesz. Nem lett az. Esőben-télen csúszott, nyáron nyúlt mint a tészta, és a kocsi mászott le az ívről. És nagyon hamar megöregedett, megkeményedett és kuka lett a sorsa.
Tehát nem pozitívan indultam neki az AX négyévszakosainak, amelyek szépen el is koptak. És a kis, 650 kg-os AX kapott újakat, de mivel bevált a Good Year, ha jól emlékszem a Vector 5 gumikat vettem rá: drágább volt mint a nyári, vagy a téli, de olcsóbb, mint a két garnitúra. Nem bántam meg, ezek már nem is csikorogtak, tették a dolgukat, jobban mint sok középkategóriás évszakspecifikus gumi.
A dologból két következtetést vontam le: ha négyévszakos gumit vásárolok alap, hogy jó márka legyen, nekik több a pénzük fejlesztésre, és nem égethetik le magukat ócska gumival. És nagyon fontos milyen autóra kerül. Legyen kis-, maximum alsó középkategória, fronthajtásos, és viszonylag jó súlyelosztású, kezelhetőségű. Nagy dögökre, nagy méretben nem szabad, főleg nem hátsókerék-hajtású darabokra, ja és nem a felső mérethatár felé kell lépkedni, hanem marad a szériaméret.
