Igazán most nem én csúszkáltam, hanem néztem, ahogy mások teszik, és az oktatók munkáját figyeltem, mert az ő tapasztalataikra voltam kíváncsi. Közben beültem persze a gyakorlók mellé is, hogy képet kapjak az ő oldalukról is. Mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy aki részt vesz a közlekedésben az a vezetői tudását legalább addig fejlessze, hogy úgy kezelhesse biztonsággal az autóját, hogy közben ne lassítsa a forgalom ritmusát. Erre nagyon jó helyszínek a vezetéstechnikai pályák. Persze az a jobb, ha a vezetői tudásszint az említettnél is magasabbra jut, hogy más vezetők hibáit is magabiztosan kivédhesse a sofőr.

Egy kis elmélet az elején

 Mióta Magyarországon is felépültek a vezetéstechnikai pályák, ezeket a magánemberek mellett egyre nagyobb számban vették igénybe a cégek. Előbb a hivatásos sofőröket képezték így tovább, majd elkezdték tanfolyamra küldeni az olyan kollégákat is, akik bármilyen célból cégautót használnak. Az ok nagyon prózai: a biztosítók statisztikái szerint csökken a kárhányad az olyan flottáknál, ahol a sofőröket továbbképzik. Összességében ez a tanfolyamok díjánál nagyobb költségmegtakarítást eredményez, ha az autó sérülése miatti kiesést, javítási költséget, ügyintézési munkaigényt, emelkedő biztosítási díjat vesszük.

Házszabályok: nem díjazzák, ha a rádióba humorizálnak a résztvevők, nem azért mert nem jó a poén, hanem mert zavarja az oktatást

 Mára már négy irányból érkeznek autósok a képzésekre: magánemberek, autót használók a munkáltatóik által, egyes autómárkáktól az újautó vásárlók is kapnak ilyen számukra ingyenes képzési lehetőséget, valamint a cégautópiac átalakulásával a flottakezelők is felajánlanak a partnereiknek továbbképzést, amelyre a cégautókat használó dolgozóikat delegálhatják. Én most egy ilyen utóbbi képzésre kéredzkedtem be.

Kivonulás a helyszínre: követni kell a felvezető autókat. Akinek nincs kocsija bérelhet a pályán

 Korábban írtam róla, hogy kialakítottak a Driving Camp-nél egy cégautó használókra szabott programot, amelyet a biztosító által a cégautó sofőrök által elkövetett legjellemzőbb balesetek alapján állítottak össze. Na én nem ilyenre mentem, mert érdekesen alakul a tanfolyamhoz való hozzáállás. Ugye, ha ingyen van, és a munkáltató nyújtja, akkor kevésbé lesz érdekes. Egyértelmű, hogy nem rabolhat a szabadidőből, és annak se örül mindenki, hogy a munkája csúszik az autós program miatt. Így a tíz-, tizenöt évvel ezelőtt tapasztalt autóvezetői lelkesedés is alábbhagyott mára.

A cégtréningre érkezők általában fegyelmezettek. (Ott volt a főnök is)

 Na de erre is van azért megoldás, mert a kevesebb gyakorlás is több a semminél. Szintén a Driving Campre mentem, egy olyan félnapos programra, amelyet a Business Lease flottakezelő szervez a partnercégeinek. Így egy munka- és szabadidőkímélő, a munka rovására se menő minimálprogram ez, amelyet péntek délelőtt tartanak. Péntekre már nem jellemző a nagy hajtás, a program kilenckor kezdődött és egy órára véget is ért, így korán kelni sem kell, valamint a pénteki vágyott korábbi hazamenetel se sérül.

Az első megálló a körpálya volt. A Merci a felvezetőautó, most ilyeneket használnak Zsámbékon erre a célra

Azért kíváncsi voltam, hogy mit ér egy ilyen, hiszen nagyon sok tanfolyamot elvégeztem, köztük számos külföldi programot (mivel itthon sokáig nem volt tanpálya, így azokkal kezdtem). És azért az egynapos programok voltak jellemzők. Vagyis nem jellemzők voltak, hanem nem volt egyik sem rövidebb. De arra is gondoltam, hogy még korábban mennyit tapasztalt az ember egy jeges parkolóban csúszkálva, tehát valaminek át kell jutnia fél nap alatt is a sofőrtudásba.

Minden modulnál megbeszélés, hogy mi is fog ott történni

Jó kis csapathoz tagozódtam be, igen színes autó összetétellel. A főnök Tesla S-szel érkezett, a cégautósok Skoda Superb, Octavia és Toyota modellekkel, és sokan a saját autóikkal, amelyek között volt Renault Clio, Audi A2, Toyota Corolla és régi Ford Focus is. Az inhomogén típusmix a program előrehaladtával mutatta meg, hogy szerencsés volt az én szempontomból, mert nagyon szépen kijöttek a „generációs” különbségek.

Amin a legtöbb időt spórolták, az az elméleti oktatás. Gyors ismertetés a helyes üléspozícióról és kormányfogásról, a légzsákról és biztonsági övről, a blokkolásgátlóról és a vezetéstámogató rendszerekről, a helyes guminyomásról, majd a pályaszabályokról, és irány a pálya két csoportra bontva. Nem csak mi voltunk a pályán, a Business Lease-autók mellett a pálya más moduljain forgóban gyakoroltak a Katasztrófavédelmisek, a körpályán pedig rendőrök.

A körpálya irányítópultja

A mi csoportunk a körpályán kezdte. Ez elsősorban arra szolgál, hogy a vezető fogalmat alkothasson az alul- és túlkormányzottságról, valamint ezek kezeléséről. Mondhatnám, hogy egy néptelen körforgalomban ingyen is megtehetjük, azzal a különbséggel, hogy itt a vizezett műgyanta felületen negyedakkora sebességnél kitör az autó, mint aszfalton, így nagy baj nem történhet, mert fékezve a külső kör aszfaltja megfogja a kocsit, illetve újra tapadni kezdenek a gumik és a jármű kormányozhatóvá válik. Ellenben közúton aszfalton forszírozva és gyakorlatlanság miatt elrontva a „feladatot” ki lehet menni legjobb esetben is füvet nyírni.

A körpálya gyantaíve

Az irányítókonténerből azért másképp fest a dolog, mint autóból. Nagyon szépen látni a vezetői próbálkozásokat, így az oktató folyamatosan instruálta a résztvevőket. Kénytelen voltam azt is megkérdezni, hogy miért ilyen bátortalan mindenki? Az oktató elmondta, hogy a résztvevők 80 százaléka a biztonságra törekszik, és hogy jól hajtsa végre a feladatot. Lényegében ki kell őket billenteni a komfortzónájukból, mert itt nem csak az a feladat, hogy irányítható maradjon a kocsi, és végrehajtsa az előírt manővert, hanem annak a megtapasztalása, hogy miként viselkedik az autó, ha elveszti a tapadását, és hogy ez esetben miként lehet visszanyerni az uralmat fellette.

Ez úgy adta magát: háttérben a Katasztrófavédelem autói

Így nógatni kellett a vezetőket, hogy gyorsítsanak. A körözést a vízfalakadályos feladat követte, itt a lényeg, hogy az oktató a három sor vízakadályt úgy élessze fel, hogy lekényszerítse a gyakorlót az ideális ívről, tehát kiprovokálja a tapadásvesztést. Ekkor végre elkezdték az aktívabb csúszkálást! Kíváncsi voltam kik állatkodnak általában? A válasz végeredményben nem meglepő, a legfegyelmezettlenebb tanulók azok, akik az új kocsi mellé kapják ajándékba a pályahasználatot. Bár olyan még nem volt a Driving Campen, mint az Autóklub újpesti pályáján, hogy egy bikára felgyorsító BMW-s srác elhagyta a pályát, majd az egész objektum területét is a kerítésen áttörve és kiparkolt az utcára.

A lejtős pálya előtti eligazítás: ide már kellett a rajz is

A körpálya után átvonultunk a lejtős csúszós pályára. Itt a gyakorlat lényege, hogy váratlan eseményt követő manőverezés után kell visszavezetni az autót a „saját sávjába”, és bevenni a kanyart. Mindezt persze a vizezett, jégszerűen viselkedő műgyantán. Érdekes, hogy bár a műgyanta felületeket a nyáron újították fel az eltérően szétterülő víz, a gyanta felületének kopottsága és vastagsága miatt a valósághoz hasonlóan, még a csúszóson belül is van jobban- illetve kevésbé csúszós felület, így kell az ügyesség. A pálya mellett állva szépen látszok miként dolgozik az autókban az ABS és az ESP, hogy segítse a sofőröket.

Vízoszlopok akadályként. Látványos segédeszközök

Az óvatosság itt is jellemző volt, a lejtő természetszerűleg óvatosabbá teszi a vezetőket. Jó példa lehet erre a budai közlekedés, ahol naponta megtapasztalható, hogy lefelé sokszor még lassabban mennek az autósok mint felfelé. Kivétel talán a hibrid-taxis, aki ugyan felfelé gyök-kettővel araszol, lefelé viszont végre hagyja gurulni, hogy töltsön az akku.

A lejtő az irányítóból nézve

Közben lehetett figyelni, hogy változik a résztvevők hangulata. Csak egy autóban ültek ketten, ez ugyan az oktató részéről folyamatos figyelmet igényelt, hogy úgy hívja pályára ezt a kocsit, hogy a két vezetője ugyanannyi lehetőséget kapjon, mint az egyedül vezető társaik, de ők lettek a legvállalkozóbb kedvűek. Kiderült amúgy is sokat autózó kollégák voltak a cégoctáviával, jóban is vannak, és ezáltal egymás gyakorlatait is belülről tapasztalták meg, így már bátrabban forgatták a kormányt. Az oktató elmondta, hogy a párosok jellemzően jobban ráállnak a ritmusra, lelkesebbé válnak, mert egymást motiválják.

Átvonulás a fékezés gyakorlására és a szlelomfeladathoz

Akit ilyen programra hívnak, és nincs kedvük menni annak megjegyezném, hogy a női résztvevőkön is az látszott, hogy egyre jobban tetszik nekik a dolog, lényegében mindenki jól érezte magát. Jobb mint bent ülni a monitor előtt (legalábbis én így látom). És akkor még nem érkeztünk el a rántópadhoz, ami a program koronája. Előtte még kis szünet és egy kevésbé izgalmas, de kötelező feladatsor volt hátra: a vészfékezés gyakorlása, valamint szlalomozás. Az utóbbinál a pontos kormánykezelést és a gázadás-elvétel, valamint ezek ritmikus végzését tapasztalhatják meg a tanulók – hogy a kormányzás mellett a gázpedál kezeléssel is miként tudják befolyásolni a kocsi iránytartását, illetve segíteni az irányítását. Ezek nagyon fontos dolgok a váratlan kikerülőmanőverek pontos végrehajtásához.

Taposs bele, ha meg akarsz állni! Az oktató a vészfék-asszisztenssel szerelt autók esetén csak azt a fékezést fogadta el, amelynél beindult a segédrendszer

És akkor jöhetett a rántópad. Ennek a lényege, hogy váratlan megcsúszást szimulálnak a pályán, azzal, hogy a kocsi hátsó tengelye alatt elrántják a talajt. Az autó megfarol miközben pont a síkos-jégszerűen csúszós felületre fut, és ott kell visszanyerni felette az irányítást. Ha ez megy a gyakorlatot végzőnek, akkor lehet cifrázni azzal, hogy a kocsi összeszedése közben még vízfalakat is ki kell kerülni. Jó móka ez, lehet pörögni. De a többség nem pörgött! A „pörgési készség” itt is sok mindentől függ, de az nagyon feltűnően látható volt, hogy a hosszú tengelytávú autók sokkal nyugodtabban viselkedtek. A másik csoportban futott egy Ford S-Max, szinte meg sem rezzent.

A legnagyobb móka a rántópad!

A Skoda Superb se vitte túlzásba, sőt a Tesla is rendíthetetlen nyugalommal futott. Az új Octaviák sora is csak beriszált, sőt a négyajtós Corolla is nagyon stabilnak mutatkozott, már a korábbi feladatok alatt is. Kezdtem panaszkodni az oktatónak, hogy nem lesz ez így jó, még egy látványos fotót sem tudok csinálni. Mindössze a másik csoportban futó öregebb Ford Focus és az Audi A2 mutatott addig nagyot.

És ebből már sejthető, hogy a futóműgeometrián túl bizony az autó kora is számít, abból a szempontból, hogy az újabbakban több a vezetést segítő eszköz. Már a korábbi pályákon is látszott, hogy gyakorta nem a vezetői ügyesség oldotta meg a feladatot, hanem az autók elektronikus segítő rendszerei: blokkolásgátló, kitörésgátló, menetstabilizáló, vészfékrendszer. Ezért is csúszkáltak vidámabban az öregebb autók. Egy jó pörgéses videóhoz csaltam is, mert megkértem a Skoda Octaviás vidám kettős párosunkat, hogy engedjék el az autót, had pördüljön a rántópad után.

Az autók nem akartak farolni, hát oktatónk megemelte a rántás erősségét. Ami történt, látható a videón

Persze a vezetéstámogató rendszerek látható előnyei mellett rejtett hátránya lehet, hogy valamennyire el is altatja a vezetői tudást, illletve elő se hívja azokat, hiszen a ma autója jó műszaki állapotban, jó gumikkal sokkal szélesebb tűréshatárok között mozog, mint akár 10-15 éve megszokott volt. Tehát később törnek ki, később válnak irányíthatatlanná vagy instabillá. Olyasmi ez durva hasonlattal, mint hogy a mobiltelefon-korszak előtt fejből tudtuk a telefonszámokat, ma már a sajátunkat is meg kell nézni, ha kérdezi valaki.

És ekkor oktatónk mosolygott egyet és azt mondta: „Jó, akkor hozzuk ki a csapatot a komfortzónából, pörögjenek!”. És „feltekerte” a rántópad teljesítményét, és máris farolt mindenki, Teslától a Corollán át a Superbig. Kicsit meg is lepődtek, de oktatónk szórta a tanácsait és a második durva körben már meg tudták fogni a pörgéseket a tanulók, szétáradt az adrenalin, élesebbek lettek a reflexek. Mindez arra is jó példa, hogy miért is kell vezetés közben a vezetéssel foglalkozni, bármennyire is érzik ezt sokan unalmasnak vagy fárasztónak. Sőt azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy a vezetésre és a környező forgalomra aktívan figyelve (ha mindenki ezt tenné), csökkennének a dugók, a baleseti helyzetek (balesetek is), a közlekedés-autózás stresszmentesebbé válna mindenkinek, akár profi sofőr, akár cégautóban ül, akár a sajátját nyúzza. Gondolkozzunk el ezen!

A végén rajtam kívül mindenki kapott oklevelet