Sokba kerülnek a cégeknek a kollégák által összetört autók javítása. Nem feltétlenül a hivatásos sofőrökre kell gondolni, hanem a cégautókat használókra, kezdve a területi képviselőtől a top menedzserig. Tehát úrvezető cégautósok vezetési szokásait monitorozták, a lehető legegyszerűbb módon.
Feladatra váró autók sora vezetéstechnikai pályán
Az első tíz között számon tartott flottafenntartó (Business Lease) a biztosítójától kért le statisztikát 5 évre visszamenőleg az általa kezelt autók kárkifizetéseiről. De csak mozgásos károkról, tehát lopás, feltörés, tűz, rongálás, üvegkár nem került bele. Két csoportba sorolták a kártípusokat, az egyikbe vették a leggyakoribbakat, a másikba pedig a legköltségesebbeket. Így néz ki:
Káresemény gyakoriság szerint (a zárójeles megjegyzéseket én tettem hozzá)
- Parkolóban sérülten találta: 35,21% (itt azért jellemző, hogy akkor is ezt mondják, ha a bejelentő volt a vétkes)
- Figyelmetlen parkolás: 24,14%
- Figyelmetlen tolatás: 17,73% (ez is jellemzően parkolással kapcsolatos manőver)
- Követési távolság be nem tartása: 9,48% (agresszív, ideges vezetés jellemzője)
- Vadállat okozta baleset: 7,49% (erre a magyarázat, hogy sok vidéki dolgozó hajnalban indul és/vagy éjszaka ér haza, amikor aktívak a vadak)
Az 5 legdrágább káresemény
- Követési távolság be nem tartása: 24,08%
- Figyelmetlen parkolás: 18,45%
- Figyelmetlen tolatás: 13,93%
- Vadállattal való ütközés: 13,73%
- Elsőbbség meg nem adásából származó balesetek: 12,17%
Tehát elsősorban parkolási bénáskodások és ráfutásos balesetek viszik a pálmát. Azért érdekes ez a felmérés, mert az „apró” baleseteket is figyelembe vették, míg például a rendőrségi statisztikák azokra az esetekre terjed ki, ahol személyi sérülés történt és rendőrt is hívtak. Így a nagy balesetekben a gyorshajtás (relatív és tényleges), valamint az elsőbbségadási szabályok megsértése viszi a pálmát, a harmadik a listán a kanyarodási szabályok megsértése. Ez a biztosítói statisztika pedig a teljes spektrumot tekinti.
A cégautó használóknak a statisztika alapján igyekeztek ide illő vezetési továbbképzést kitalálni. A programot a Driving Camp állította össze. Az állat-elütések következményeinek a csökkentésére a „jávorszarvas” kikerülési manővert tartják hasznosnak, a követési távolság helyes felmérésért párhuzamos sávban haladva kell helyesen felmérniük a még biztonságos térközt: ha fékez az oktató autó elöl, a hátul lévő a másik sávban túlfutva látja az eredményt, de baj nem lesz belőle. A parkolói sérülések ellen marad a klasszikus rutinozás.
Jobb bójakerülgetéssel megismerni az autó viselkedését forszírozott helyzetben
Általában javul a kárstatisztika az olyan autóhasználó csoportoknál, ahol a vezetéstechnikai tudás valamilyen módon fejlesztik vagy legalább szinten tartják. Ausztriában a múlt évtizedben vezették be a többlépcsős jogosítványszerzést (a vezetőnek el kell végeznie egy 4 órás vezetéstechnikai képzést is). A friss jogsisok között az új rendszer bevezetése előtti és utáni baleseti statisztikák szerint a 29 évnél fiatalabbak esetén 26 százalékkal, a 29-49 éves kategóriában 21 százalékkal csökkent a személyisérüléses balesetek száma.
Svájcban hasonlók a tapasztalatok, csak más a statisztika készítés módja. Ott is 4 órás plusz vezetéstechnikai képzést vezettek be a végleges jogsi megszerzésének feltételeként (2005-től). A személyisérüléses balesetek száma a 18-20 éves korkategóriában 2006-tól 2011-ig 56 százalékkal csökkent.
Persze nem minden a vezetési tudás, de sokat segít. „Lelkileg” is ott kell lenni, szintén statisztikák szerint a vezetők a vezetéssel töltött időnek csupán a 60 százalékában „vannak teljesen ott”. A maradék negyvenben elkalandozik a figyelmük. Ez az elkalandozás közvetlenül az indulás után és az érkezés előtt jellemző, ahol még- vagy már mással foglalkoznak, az jár a fejükben ami történt velük, vagy ami történni fog. Érdemes erre is figyelni.
