olajszag

csak ha szét is szedted a mecsóidat

Megbízható autót akarsz? Szervizeld rendesen!

2020. január 28. 18:53 - Dombóvári Mihály

Nagyon jó kis összeállítást olvastam a karbantartási módszerek fejlődéséről. És nem volt nehéz kiolvasni belőle, hogy a többségünk ezen a téren a kőkorszakban él.

szerviz_megoldasok_6.jpg

Nem ismered a vásárolt autó múltját? Lehet a tréler a végeredmény

 

Egy tanulmányt olvastam nemrég a Haditechnika folyóiratban az üzembentartás speciális katonai követelményeiről Gyarmati József alezredes tollából. A hadseregek világában nagyon fontos a technikai eszközök hadrafoghatósága, tehát, hogy működjön, bevethető legyen, ha kell. Ezen a téren bőven van áthallás a civil életbe, mert mi (legalábbis én biztos) azt várom az autómtól, hogy mindig rendelkezésre álljon, működjön, hogy jöhessek-mehessek.

Az alezredes leírta a teljes karbantartási rendszer működését, miként számolnak, terveznek minden téren. A részletekbe nem mennék bele, mert olyan szinten egy átlagos autóhasználó soha nem mélyed el a témában. Ami a számunkra is nagyon találó része az írásnak, az a karbantartási rendszerek elmúlt 60 éves fejlődéséről szól, és itt nézhetünk tükörbe.

szerviz_megoldasok_3.JPG

Az időszakos szerviz önmagában nem feltétlenül alkalmas a nagyobb, kialakulóban lévő hibák kiszűrésére

 

Az első rendszer az üzemzavar elhárításra alapul és a szerző az ötvenes évekre teszi jellemzővé. A jellemzője, hogy minimális megelőző tevékenység mellett (olajszintellenőrzés, folyadékutántöltések) az adott eszközt a meghibásodásig üzemeltették, majd amikor elromlott akkor vették kezelésbe. Szerintem ez az első rendszer a jellemző a mai használtautó használóra, megy-amíg-megy, ha elromlik irány a szerviz.

A második rendszer, amelyet a hatvanas évektől datál a szerző, a tervszerű megelőző karbantartásra épül. A rendszernél a karbantartások esedékességét tapasztalati, valamint statisztikai-valószínűségszámítási úton határozták meg. Ez lényegében a valamely ciklushoz (futott kilométer, üzemidő) kötött előírt karbantartások, cserék elve. Ez a rendszer egy, a korábbinál jóval magasabb megbízhatósági fokot jelent a gyakorlatban.

A hátránya viszont, hogy a tervszerű cserékkel olyan alkatrészeket is kiszereltek, amelyek még rendelkeztek üzemidő tartalékkal, tehát az állapotuk nem indokolta a cserét. Civil mai példaként említhetem, hogy a gyártók megadják például a turbófeltöltő üzemidejét: addig bírnia kell, utána cserélni illik. De mégis, a megadottnál általában tovább bírják a turbók is, tehát egy papír szerint esedékes, de állapot szerint idő előtti csere bár megnyugtató, de nem feltétlenül gazdaságos döntés.

szerviz_megoldasok_5.JPG

Öregedő autó, rutinból cserélt alkatrészek: pedig működött a régivel is, megelőzés, vagy pénzkidobás?

 

A hetvenes évektől a második rendszer hatékonyságát javította az állapotfüggő diagnosztika – amivel például az előbb említett turbónak is ellenőrizhető az üzemidő tartaléka, már ha van metódus a tesztelésére, ellenőrzésére. A módszerkiegészítést az egyre fejlettebb diagnosztikai eszközök megjelenése tette lehetővé. Tehát maradt ugyan a ciklikus karbantartási rendszer, de egyes alkatrészek cseréjét annak állapotától tették függővé. Lényegében ez az autós világban a ma általánosan alkalmazott rendszer: visszük a kocsikat a megadott szervizciklus szerint a szervizbe, ott a gyári előírás szerinti alkatrészeket cserélik, illetve ellenőrzik (és állapota szerint cserélik, ha kell).

A nyolcvanas évektől érkezett (a haditechnikába) a megbízhatóság alapú karbantartás, amely még erőssebben támaszkodik a fejlődő informatika adta lehetőségekre, lényegében az állapotfüggő diagnosztika továbbfejlődése. Ma lényegében ennek a még fejlettebb változata, amelyet teljeskörű hatékony karbantartásnak neveznek működik, illetve működhet. Ezeknél a lényeg, amelyet több autógyártó is bevezetett az elmúlt 10-15 évben, hogy a jármű üzemeltetési paraméterei alapján dinamikusan szabják meg a karbantartás aktualitását. Vegyük például a BMW-t, amely a használati körülményektől teszi függővé az olajcsereperiódust, amely hajtva az autót lehet 7000 km után aktuális, vagy óvatosan használva 25 000 km után is.

Az ilyen, a motor üzemi paramétereit eltároló fedélzeti rendszerek nagyban segítik a hibakeresést, a diagnosztikát is. Hiszen lekövethető az egyes túlterhelés, annak a természete, abból következtethető, hogy mely alkatrészeknek kellett azt elviselni, és ez alapján ellenőrizhető, hogy az adott alkatrészt ténylegesen mennyire viselte meg a szóban forgó extrém terhelés, és így szükséges-e a cseréje.

Tehát nagy vonalakban ezek a szervizelési szintek. A szervizek-, szerelők beszámolói és a saját tapasztalatok szerint a legújabb, általában prémium kategóriás autóknál (ahol adott az fejlett öndiagnosztizáló illetve adattároló háttér) lényegében valós a legújabb, a katonaságon belül is használt szerviztrend.

A kommerszebb modelleknél mondhatjuk, hogy a gyári ajánlás szerint a hetvenes-nyolcvanas évek szervizanalógiája működik, tehát intervallum szerviz kiegészítve az állapotfüggő cserékkel. Tehát egyes alkatrészkörök állapotfelmérése alapján történő cseréjével, ami a megbízhatóságot nagy mértékben nem veszélyezteti, viszont a karbantartást mindenképpen olcsóbbá teszi.

Persze mindkettő elsősorban addig működik, amíg a tulajdonos is betartja a játékszabályokat, és a gyári ajánlások szerint hordja szervizbe az autóját, legyen az márkaszerviz, vagy azzal egyenlő értékben céleszközökkel, diagnosztikai eszközökkel és információval jól ellátott független javító.

Azonban, amint a tulajdonos már nem kívánja fenntartani a gyári ajánlásrendszert, akár abból a meggondolásból, hogy csökkentené a szervizköltségét, vagy akár ismerethiányból, akkor kezd meginogni a járművek megbízhatósága. De a tulajdonos akarati irányultsága mellett az egyre emelkedő futásteljesítmény illetve a kocsi korosodása is növeli a megbízhatatlansági tényezőt.

Tehát az a helyzet áll elő, hogy a kor-, illetve a futásteljesítmény növekedésével a jármű egyre inkább igényelné a pontosabb karbantartást, hiszen egyre több alkatrésze ér cserekorba akár kopás-, akár anyagfáradás miatt. De pont a kor és a futásteljesítmény növekedésével csökken az autó piaci értéke is, tehát a tulajdonosok egyre kevésbé kívánják a pénzt a szervizekben elkölteni, így, mikor az autó igényelné a figyelmesebb és szakszerűbb (szakszerűn típusismeretre gondolok elsősorban) törődést, akkortól nem jut hozzá.

Mindez azt is megvilágítja, hogy például miért is kockázatos a használtautó vásárlás: nem tudhatjuk az előző tulajdonos milyen igényességgel szervizeltette az autóját. Így előfordulhat, hogy egy 150 000 km-t futott 8 éves, hasonló technikai és összeszerelési színvonalú autó megbízhatatlanabb, mint egy 350 000 km-t futott 15 éves autó. Egyszerű példaként, ha nem figyeltek az olajcserékre, ráadásul gyengébb minőségű olajat használtak spórolásból, akkor például egy autó turbófeltöltője előbb tönkremegy kopás miatt, mint egy precízen karbantartott és odafigyeléssel üzemeltetett autóban.

szerviz_megoldasok_4.JPG

Egy gondos gazdánál, jó szerelők után ilyen egy légszűrőhzáz belülről? Nem hinném, néztem nagyot: nem biztos, hogy szerencsés elhanyagolt autót venni, csak éppen az elhanyagoltság szintjét sem könnyű megítélni

 

Persze sokszor kevés a tulajdonosi szándék, ha a szerviz nem partner a megoldásban. Példaként elmesélem, hogy műszaki vizsga előtt átvizsgáltattam pár éve az autót megbízhatónak ismert szervizben, ahová rendszeresen jártam. Külön kiemeltem, hogy a gumifékcsöveket ellenőrizzék: minden oké volt a szerviz szerint. A vizsgán mégis lehívtak az aknába megmutatni, hogy repedt a fékcső a mandzsetta alatt, és így nem vizsgaképes az autó. Tehát hiába volt meg bennem a szándék, fizettem a szolgáltatásért, akkori legjobb ismereteim szerint választottam szervizt, mégis hiba csúszott a karbantartásba.

Lehet, hogy a fenti példánál segített volna, ha intervallumhoz kötötten cseréltettem volna flexi-fékcsövet. Igen ám, de használtautó révén nem volt ismert a korábbi csere időpontja, és ebben a kilométerszámláló sem nyújthatott biztos segítséget, mert az szokott a nem ismert múltú használtautókban az egyik legbizonytalanabb támpont lenni a tekergetések miatt.

szerviz_megoldasok_1.JPG

Ez is olyan gányolás, ami addig megy el, amíg meg nem érkezik az új alkatrész, addig szükségmegoldás. Ha marad, akkor trehányság

 

Az intervallumhoz kötött, vagy kor szerinti cseréken többször is elelmélkedtem a szerelőkkel. Például amikor a BMW-ben a hidegüzemi dúsító befecskendező szelepe tönkrement (kieresztette a benzint a műanyag fémperemezésénél), akkor feltettem a kérdést, hogy mind a hat befecskendezőt cseréljük-e? Az lett volna az ideális, de akkor újabb kérdések vetődnek fel: akkor cseréljük az összes gumicsövet, vagy műanyagalkatrészt? Igen, valószínüleg egy bizonyos kor, illetve futásteljesítmény után ez lenne az ideális (gondolom a használtautó használók között nem ismeretlen az elvetemedett és ezért eresztő műanyag vízcsőcsonkok esete), azonban az autó csökkenő piaci értékéhez képest általában gazdaságtalan karbantartásnak ítélhető.

És akkor itt felvetek egy újabb kérdést, hogy mi alapján ítéljük meg az autónk értékét? Az általában egyre csökkenő piaci értéket tekintsük alapul, vagy a viszonylag állandó használati értéket? Mert a használati érték fenntartható, a piaci érték nem. A piaci érték a piactól, tehát egy, az autótulajdonoson kívül álló tényezőtől függ. A használati érték viszont befolyásolható a tulajdonos által. Pont a megfelelő szintű karbantartással és ápolással. Pont egy ilyen dilemma foglalkoztat az aktuális autómmal kapcsolatban is, és a használati érték alapú megítélés felé hajlok.

Úgy gondolom részben a piaci értékhez való igazodás, a karbantartások végrehajtásának értékfeltételhez szabása hozza el az ötvenes évek katonai szervizgyakorlatát a civil világba: ellenőrizzük a folyadékszinteket (jobb esetben), átruccanva a hatvanas évekbe az olajcserét is megtartjuk, de tervezetten nem, csak hibajelenség esetén visszük a szervizbe autóinkat. A használtautó-használók jórésze tudatosan kerüli is a nagyobb szervizkiadásokat szörfölve az autók hátán: ha közeledik a kuplungcsere, inkább eladja, és vesz egy másikat, ha azon közeledik a vezérléscsere ideje, inkább eladja és vesz egy másikat, és így tovább.

szerviz_megoldasok_2.jpg

Az okoskodás konklúziója vélhetően az, hogy úgy üdvös meghatározni egy autó karbantartási metódusát, hogy magas szintű legyen a megbízhatósága, állandó legyen a használati értéke, ez pedig a piaci érték csökkenésének a mérséklésében is segít. A karbantartási költségek egyensúlyozásában a használati érték kontra piaci érték relációt is figyelembe lehet venni, tehát kerülni a fölösleges cseréket, de anélkül, hogy ezzel a megbízhatósági szint csökkenne.

A megbízhatóságért kell egy, a típust jól ismerő szerviz, kell, hogy meglegyen a gyári szervízperiódus lista, mikor mit kell cserélni-, illetve ellenőrizni (ez egy szamárvezető is a tulajdonosnak, mert így tudja mit kérjen a szerviztől). És ha mindez megvan, akkor illik alkalmazni is, tehát kicserélni amit ki kell. Ezáltal csökkenhet a meghibásodások száma: de sajnos kizárható nem lesz, főképp öregedő kocsiknál, ahol egyre jellemzőbbek az elektronikus hibák, apró műanyag alkatrészek törése, amelyeket elkerülni vagy megelőzni még a leggondosabb gazda sem tud.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://olajszag.blog.hu/api/trackback/id/tr5715434378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

subtotal 2020.01.29. 15:39:51

Használati érték alapú karbantartás a magyar piacon tökéletes útja annak, hogy sok ismerősöd hülyének nézzen és nehezen akarj kiszállni a kocsidból...hidd el, tudom miről beszélek.

Dombóvári Mihály 2020.01.29. 16:14:47

@subtotal: Igen értelek. Általában ebbe a csónakba szállok be.

pkrt 2020.01.29. 19:00:18

Elgondolkodtató eszmefuttatás de sajnos subtotallal is egyet kell értsek. Az előző autómat (F Astra) 19-től 24 éves koráig használtam. Mindig megbízhatóan működött, soha nem hagyott ott sehol és az állaga sem romlott öt év és 35 ezer kilométer alatt. Mindez a vásárláskori piaci értékét (320e) közelítő összegbe került az évek alatt úgy, hogy (a tényleg filléres árú alkatrészekből) egy termosztáton és egy lengéscsillapítón kívül csak egy szelepfedél tömítés, egy elosztó, egy hátsó dob és a kötelező szűrők, olajok voltak cserélve meg kapott egy használt téligumi garnitúrát (25e) külön felnin (2e darabja). A gondosságom mindössze a rendszeres szint ellenőrzésekben és a fék-, hajtóműolaj cserében nyilvánult meg a rendszeres és alapos kerékdob és alváz mosások mellett.

Az autót ezt követően gyakorlatilag rozsdamentesen hirdettem meg, nagyon szép külső - belső állapotban; az összes karbantartás összegét, idejét tartalmazó táblázattal és a spritmonitoron végig vezetett fogyasztással. Naivan azt hittem, hogy lesz aki - hozzám hasonló beállítottságúként - értékeli ezt. Tévedtem. Mivel nem egy kerékpár árában szerettem volna eladni (hanem kicsivel a vásárláskori alatt) ezért fél év alatt három komoly érdeklődő volt összesen; valamikor hetekig nem csörgött a telefon. Még ajánlatot sem tettek.

Fél év után jött valaki aki értett hozzá, értékelte és tudta, hogy nem a 24 év hanem az állapot és az előélet kerül ennyibe. Ezért inkább ezt vásárolta meg mint például egy lefingott négyes Golfot ami még egyszer ennyi, mire messziről autóra fog hasonlítani.

A gondos karbantartástól és odafigyeléstől nem vette el a kedvem de már tudom, hogy kevés embernek ér ez valamit. A legtöbben lyukas zsebbel ábrándokat kergetnek miközben a szomszédnak vesznek autót és nyálcsorgatva repülnek rá a széttaposott szarokra mert húsz helyett tízéves, az órájában meg a lelkének emészthető szám van.

A mostani autómat ezért vettem 350 ezer kilométerrel, egy darab ismert előző tulajjal :-) a többieknek meg ott a 120-ra tekert háromhúszdé szénné rohadva ;-)

Mercel 2020.01.29. 21:32:41

Jó cikk , jó gondolatokkal.
Más kérdés, hány ember értette meg a lényeget: )

MidlifeCrisis 2020.01.30. 07:51:31

Egyetértek, jó cikk, és jó gondolatok - ha például magamból indulok ki. A cikk alapján talán még egy kicsit körültekintőbb is leszek, azt hiszem. Én mondjuk az a fajta hülye vagyok, aki újonnan beül egy autóba, majd 10-12 év múlva kiszáll belőle, hogy az aztán egy szerencsésnek, aki talán ugyanúgy inkább a használati értékű karbantartást tartja fontosnak, még jó néhány évig ugyanúgy örömet, és amennyire lehet, gondtalan kilométereket okozzon. Ha jól látom, ezzel nagyjából egy platformon vagyok Veletek, az előttem szólókkal, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy lassan, de biztosan kezdünk a "marginális kisebbség" kategóriába csúszni. Sajnos...
"A legtöbben lyukas zsebbel ábrándokat kergetnek miközben a szomszédnak vesznek autót és nyálcsorgatva repülnek rá a széttaposott szarokra" - bizony, egy olyan társadalomban élünk, ahol az (arra fogékony, egyre inkább többségbe kerülő) embereket rászoktatták a mértéktelenség mellett a "semmiért mindent" elvére is. Ennek pedig egy nagyon kifejező indikátora mind a magyarországi használt autók piaca, mind az autók életkora, állapota, mind a használt autók összetétele, az autók mindennap látható kezelésének módja, és ezzel együtt persze az eget rengetően csodás közlekedési morálunk is...
Száz szónak is egy a vége: az autót magunknak (!) vesszük, és a mi felelősségünk, hogy milyen állapotban tartjuk. Elsősorban fejben kell eldőlnie annak, hogy számít-e mások hozzáállása ehhez a kérdéshez (ergo számít-e, hogy X év múltán mennyiért lehet még piacra dobni), vagy csak az számít, hogy négykerekűnk minél hosszabb ideig, minél több örömet okozva, minél több kilométert falhasson mellettünk. Magam részéről az utóbbira szavazok. :)

AlexAston 2020.01.30. 09:06:50

Ilyen a mai világ sajnos.
Ne javíts meg semmit, hanem cseréld le.
És ez nem csak műszaki termékekre, hanem sajnos emberi kapcsolatokra is jellemző.

És ez nagyon nem jó, semmilyen szempontból sem.

pkrt 2020.01.30. 11:02:21

@MidlifeCrisis: Bennem sokszor felmerül az a kérdés, hogy az autót miért nem tudják a többi tartós fogyasztási cikkhez hasonlóan használni (mert tulajdonképpen tartós fogyasztási cikkek, bármennyire is szeretjük őket és az alapvető funkciójuk a helyváltoztatás):

Ha valaki hűtőt, televíziót vagy mosógépet akar venni akkor gyakran teszteket olvas, utánajár, összehasonlít, kipróbál mire kiadja azt az 50-100-200-... ezer Forintot és napokat, heteket szán a kiválasztására. Ehhez képest egy új vagy használt autóért a többség úgy ad ki milliós tételeket, hogy "lövése nincs róla" mit vásárol meg csak tetszik neki vagy az orra előtt volt. Aztán jön a sírás a kettőstömegű, a turbó meg a részecskeszűrő miatt vagy meglepődik, hogy a "hülye német" által ezer Euroért odaadott autón csak a futómű gatyába rázása majdnem ennyi. Ha tetszik, beleszeretett vagy könnyen elérhető volt és ki tudja fizetni valahogy, akkor megveszi függetlenül attól, mekkora betegágy vagy eladhatatlan vacak.

Szubjektív tapasztalataim alapján nagyon sokan semmit nem értenek az autójukhoz azon kívül, hogy négy kereke van. Ez alapvetően nem baj; én sem értek például a hűtőhöz vagy a tévéhez. De ma már tényleg minden információ ingyen és közérthetően hozzáférhető. Pusztán pár órát kell rászánni, ami igazán nem sok a kiadás nagyságát illetően. Vagyis minden adott a megalapozott döntések meghozásához.

A kérdés az, hogy az emberi butaság, a pávaként külvilágnak élés vagy a korlátlan anyagi lehetőségek az okai ennek. Én az első kettő veszélyes kombinációjára tippelnék. Mondjuk hosszú évek emberekkel való foglalkozása után nem sok illúzióm maradt az átlag képességeiről.

Ezért vannak karkaszig futott gumijú levedlett egykori prémium SUV-k az óvodák parkolóiban; tízéves nyári gumikon korcsolyázó családi autók; soha be nem állított fényszórók és futóművek; ötévente cserélt folyadékok és egy - két kilométeres távokon szétkoptatott motorok.

Gyakran felmerülő védekezés, hogy az autó van az emberért és nem fordítva, minek foglalkozni vele a nagyon muszáj cseréken kívül. Ilyenkor csak a következő kérdést szoktam feltenni: a rendszeresen takarított, mosott, láthatólag odafigyelve használt autót választanád vagy a retkes, leszakadt, szétkarcoltat ami csak a "kötelezőt" kapta meg? ;)

boom2 2020.01.30. 13:07:41

"A megbízhatóságért kell egy, a típust jól ismerő szerviz, kell, hogy meglegyen a gyári szervízperiódus lista, mikor mit kell cserélni-, illetve ellenőrizni"

Ez nagyon szép, meg jó, de gyakorlatilag nem létezik. Egyetlen gyártó vagy márkaszerviz nincs felkészülve erre, és nem léteznek pontos specifikációk a 20+ éves kocsikra.
Ami az emberi oldalát illeti: ma amikor az ország 50%-a máról holnapra él, a kurva nagy "jobban teljesítben", akkor semmiképpen nem is várható el.
Annak, aki megengedheti magának a rendszeres, megelőző karbantartásokat, még értenie is kell a kocsihoz, mert enélkül is hamar az út szélén maradhat várva a vontatóra.

Clint Fastfood 2020.01.30. 13:54:42

@pkrt: Szerintem nagyon rossz hasonlat a tévé-mosógép-hűtő kategóriához mérni egy autót.

Egy személyautó messze a legösszetettebb, legbonyolultabb gép amit az átlagember használ.
Naponta bízzuk az életünket olyan alkatrészcsoportokra, amelyek rendszeres karbantartást, odafigyelést igényelnek, és ha valaki nem ért az autójához vagy nincs ideje hogy maga foglalkozzon vele, annak ez gyakorlatilag folyamatos (bár havi átlagot tekintve azért nem vészes) kiadást jelent.

Egy saját autó fenntartása pénzbe kerül, évi 20ezer kilométeres futással számolva csak a szükségképpen jelentkező üzemanyag és olajcsere költsége több mint félmillió forint és még szót sem ejtettünk olyan karbantartásigényes rendszerekről, amik odafigyelést, alkatrészcserét igényelnek. Fékrendszer. Motor-hűtőrendszer. Felfüggesztés-futómű. Rozsdavédelem. Elektromos alkatrészek, klímarendszer.

Ez mind pénzbe kerül, akkor is ha az ember szeret foglalkozni az autójával és a karbantartás nagy részét meg tudja oldani otthon, saját idejéből, saját szerszámaival. De abban igazad van, hogy manapság rengetegen addig használják odafigyelés nélkül az autójukat amíg az első nagyobb szervízszámla nem jelentkezik, aztán szabadulnak is tőle és veszik a következőt.

AlexAston 2020.01.30. 14:50:24

@boom2: a f@szt 50%. Azok jó része a fizetése szemmel is látható összegét cigire, alkoholra, energia italra, üdítőkre, okostelefonokra, meg mif@szomra elkölti, mert az KELL.
Én abban látom a dolgot, hogy nem tudnak a pénzükkel bánni, bármennyi is legyen, meg nem tudják, meddig lehet nyújtózni.
És amúgy is a kocsi egy luxus cikk, bárki, bármit is mond. sokaknak nem is kéne, hogy autója legyen, de megveszi, aztán meg sír.

AlexAston 2020.01.30. 14:51:02

@Clint Fastfood: Akinek nincsen pénze autóra, ne vegyen.
Ez az, amit nagyon sokan nem gondolnak át.

MidlifeCrisis 2020.01.31. 07:31:28

@boom2: "Ami az emberi oldalát illeti: ma amikor az ország 50%-a máról holnapra él, a kurva nagy "jobban teljesítben", akkor semmiképpen nem is várható el."
Ezzel a megállapítással csak az a baj, hogy a szükséges cserék hiánya közvetlen balesetveszéllyel járhat (jó tudom, ebben az országban mindenki "tökéletesen" vezet, főleg az, aki valamilyen prémium márka típusát használja, függetlenül annak életkorától). És ez innentől kezdve már nem csupán az adott delikvens ügye, viszont anyagi helyzetétől függetlenül (!) kizárólag az ő felelőssége - még akkor is, ha e fogalom jelentésével az ebben az országban élők nagy többsége nincsen tisztában. Szóval sajnos bizony elvárható, sőt elvárandó (lenne)!
Egyetértek AlexAston nyersnek tűnő, de pontos megfogalmazásával, miszerint "Akinek nincs pénze autóra, ne vegyen." Ezt még azzal egészíteném ki, hogy akinek nincs pénze a biztonságos közlekedésre alkalmas szinten fenntartani egy autót, annak sem kellene feltétlenül autóval járnia. Mindannyiunk érdekében... (Értem én, hogy pl. az egyszeri pizzafutárnak, ha dolgozni akar, virítania kell egy verdát is - de alapvetően és többségében mindenki maga dönt(het)i el, hogy milyen szituációkba megy bele az életben. Jó, ez egy sokkal messzebbre vezető, nem ide kapcsolódó téma. A lényeg, hogy a döntéseink felelőssége 100%-ban a miénk, és a döntésekhez vezető út legalább 50%-a is...)
Nekik sem csak a busz, meg a vonat marad. Pl. ott a carsharing, mint egyre terjedő opció, ami egyébként fajlagosan még olcsóbb is havi szinten, mintha a futóparasztnak normális állapotban, tisztán lepapírozva (!) kellene fenntartania mondjuk egy 20 éves 318d-t. (Más kérdés, hogy leginkább ezen emberek általában mit művelnek mindazzal, ami nem az övék, és ez milyen többlethatásokkal jár az amúgy is tökéletes közlekedési morálunkra nézve, de ez egy újabb, szintén igen messzire vezető topic lenne.)

MidlifeCrisis 2020.01.31. 08:30:56

@pkrt: "Gyakran felmerülő védekezés, hogy az autó van az emberért és nem fordítva, minek foglalkozni vele a nagyon muszáj cseréken kívül."
Ha csak a "nagyon muszáj" kötelező körök meglennének tisztességgel, már az komoly minőségi ugrást jelentene, azt hiszem. De sok esetben ez sincs meg...
A távolabbi ismerősi körömben volt olyan, aki 73 ezer km-t ment el olajcsere nélkül, mondván "ez egy Toyota, ami az égvilágon mindent kibír. Csak nem gondolod, hogy feleslegesen fogom kiszórni a pénzt, főleg ezeknek a rablóknak!" És utána még ő állt neki pampogni a szervizben, amikor közölték vele, hogy ez bizony motorcsere lesz. Hármat találhatsz, hogy ma mivel jár. Egy bő 10 éves A8-cal (bár rendes járda még közel 40 év után sincs a "háza" előtt)...
A hozzá hasonlók - általános jelenségként - azon, "zámbójimmy"-mentalitással rendelkező honfitársaink, akiknek az összes, állítólag neves designer cuccot gyártó külön, kelet-európai konfekcióként gyártatja a B-kategóriás termékeit (minél keletebbre megyünk annál nagyobb, illetve annál aranyozottabb a felirat), akik a rogyadozó, ki nem festett lakásaikba pakolják be a lapostévét, a klímát, az okos sütőt és hűtőszekrényt, és a tök tudja még mi mindent, aztán erősen csodálkoznak, amikor ezek együttes használatakor leég a kulipintyó, akik kiszaladnak és megveszik az első, szembejövő német prémiumot 400-600 Eurókért, amit egy élelmes bajor épp egy héttel korábban tolt ki egy Rosenheim melletti pajtából 25 év után, majd épphogy csak rendbe tette annyira, hogy a szerencsétlenek haza tudjanak vele jönni, és be tudjanak állni a félig leégett kulipintyó elé, a nyakig érő sárba, DE a szomszédok nagy csodálatára. Ezen emberek azok is, akik aztán néhány hónapig (agyon)használják a szerencsétlen, vérző torkú, szebb napokat is látott MB-ket, BMW-ket vagy Audikat, majd miután valami komolyan lerottyolódik, és a közeli zugjavító garázsban közlik a legminimálisabban szükséges anyagi ráfordítást, vagy még gyorsban megszabadulnak a viharvert verdájuktól, és eladják egy, még náluk is komolyabban hortobágyi mentalitásúnak, vagy kénytelen kelletlen letámasztják a tyúkól mellé és talán le is takarják, de CSAK azért, hogy a szomszédok ne lássák...
Nem ide tartozik, de kis országunkban erősen dívik a mértéktelenséggel párosuló "emberi butaság, a pávaként külvilágnak élés", kombinálva a szegénységgel, és ezzel a pöcegödörben érlelt, mérhetetlen igénytelenséggel - ami egyébként messze nem csak az autókhoz való hozzáállásban mutatkozik meg. És érzésre ez is napról napra csak romlik. Szomorú...

pkrt 2020.01.31. 10:22:11

@Clint Fastfood: jogos a felvetésed. A televízió, mosógép, hűtő hasonlattal nem az üzemeltetésre szerettem volna célozni (amely természetesen jóval drágább egy autó esetében) hanem a termék kiválasztási metódusára (ebből a szempontból nagyon is tartós fogyasztási cikk mindegyik). Nem valós felhasználási igények; várható üzemeltetési költségek és büdzsé figyelembe vételével "szokás" járművet választani. Sokan impulzus vásárlóként csapnak le akár új, akár használt autókra mint a kasszánál kihelyezett csokoládéra a nélkül, hogy tudatában lennének annak, miért adtak ki egy komolyabb összeget.

pkrt 2020.01.31. 10:23:25

@MidlifeCrisis: Ha jól érzem Te sem rajongsz az emberekért az empirikus tapasztalatok tükrében.

MidlifeCrisis 2020.01.31. 10:29:51

@pkrt: ha morbid akarnék lenni, azt mondanám, hogy bizony "a kevesebb néha több lenne"... ;)

MidlifeCrisis 2020.01.31. 10:39:02

@pkrt: viccet félretéve nem tudom, hogy hol szaladt ez el ennyire. De attól tartok, hogy ezen állapotok aligha visszafordíthatók már... a magamfajtának így marad a "megszoksz vagy megszöksz" egyik vagy másik opciója... De ez már nagyon off topic, még ha pszichológiai vonalon akadnak is esetleg összefüggések.
Ami viszont összefüggésben van a cikk témájával (és számomra pl. nagyon zavaró), hogy sokak tényleg ezzel a "nem várható el, hisz bla-bla-bla" dologgal takaróznak, és ezen takarózás (felelősség elhárítás) mellett élik le az egész életüket is, miközben talán fel sem fogják, hogy ennek adott esetben milyen következményei lehetnek, nem csupán magukra nézve...

marius1 2020.01.31. 10:58:12

X évesen vettem az autóm, több, mint egy évtizede van nálam, lassan 200 000 km-rel.
Csak néhány dolog. A kötelező kopóalkatrészek cseréjén kívül időnként nézegetem a lemezeket, a csöveket, bilincseket, érintkezéseket, tömítéseket, itt-ott egy kis szilikon, itt-ott egy kis kenés, évente 1 kézi polír, téli szezon után alvázmosás, téli gumik és felnik lecsutakolása elpakolás előtt, stb. Mindennapos használat mellett egy kis odafigyelés hogy minél többet menjen üzemmelegen, ez mind nem nagy szám, ezek filléres dolgok, a legtöbb pénzbe sem kerül, minimális hozzáértés kell hozzá, ami menet közben megragad.
Eredmény: mind külsőleg, mind belsőleg, mind technikai tartalomban az autó állapota több, mint 10 év után szinte nem változott, az autó korát meghazudtoló állapotúnak néz ki, ha valaki benéz a lemezek mögé, megrángatja a futóművet, ugyanezt látja. Kamu műszakin sosem volt.
Szerintem ez az alap. Szerintem.

Látni olyan bontószökevényeket, gyerekülésekkel hátul, ami a műszakin sem menne át. És nem a kosz, meg a foltos huzat a lényeg, meg a szétdobált pelenka, hanem a lyukasra rozsdásodott sárvédő, a csak egy oldalon égő tompított, a szivágró gátlók, a füstölő motor, a salakos olaj, eltömődött szűrők, profil nélküli gumik, stb.

A használtautó kereskedések tele vannak szilikonnal agyonfújt felnijű és műszerfalú, gyári hegesztési pontokat csak előző életében látott sehonnai, friss műszakis guruló koporsókkal. Előéletről a kereskedő sem tud semmit, "megvan a szevrizfüzet, csak most nem találom, majd utánad küldöm", mikor a pótkerék tároló is üresen kong, az autóból minden ki lett rámolva, egy olajat nem cserél, csak filléresen csillogósra polírozza, aztán hadd vigyék el minél előbb.

Sokáig leszünk még a nyugatról levedlett használati cikkek gyűjtőhelye, mert ezzel azt hisszük, miénk a prémium. Sokan még mindig inkább megveszik a németből hozott tízéves, harmincezret futott, nemlétező orvostól vásárolt bmw-t, mint egy itthoni, első tulajos pár éves ceedet vagy astrát, aminek a használatára a családnak szüksége van, és a fenntartását ki tudja fizetni. Mert akkor ő kisebb lesz, mint a másik, aki megvette, és mert megteheti. Megteheti, ahogy mindenkinek joga van hülyének is lenni, és agy nélkül dönteni, fölvenni a hitelt a karácsonyi lapostévére, és karbantartás nélkül használni egy olyan tárgyat, ami a legtöbb változóval amortizálódik, aminek a legnagyobb az igénybevétele valamennyi használati tárgy közül, és amin a család élete és testi épsége áll vagy bukik.
süti beállítások módosítása